Legmélyebb félelmeink

"A félelmet csak a mesékben lehet legyőzni, de ha az ember elfogad két szabályt, együtt lehet élni vele. (...) Amibe nincs beleszólásom, abba bele kell törődnöm. A hátrányokat előnnyé kell alakítanom."

Stephen King

Ha elfogadjuk, ha nem, az életünk mozgatórugói az érzelmek, amelyek jó esetben örömteliek, mint például a boldogság, elégedettség, békesség, és lehetnek kevésbé pozitívak, mint például a bánat, keserűség, kétségbeesés, szomorúság. Van, amikor csak percekig, napokig, de nagyon sokszor hónapokig, évekig cipelünk magunkkal egy vagy több negatív érzést, amellyel nem tudunk mit kezdeni, és újra és újra felbukkan az életünkben.

Érzelmeink hatással vannak a gondolatainkra is, tehát nem mindegy, hogy hogyan érzed magad, mit gondolsz magadról és a világról. amely körbevesz, mert ezek által teremted meg saját valóságodat.

Természetesen kijelenthető, hogy tudatosan senki sem önmaga ellensége, és nem teremt magának szándákosan rossz párkapcsolatot, munkahelyet esetleg betegséget. 

De akkor ha ez a feltevés igaz, miért szembesülünk mindannyian legtöbbször nehézségekkel, problémákkal? 

 Mit nem csinálunk jól, mit kéne változtatni, hogy sikeresek, bölcsek, életvidámak legyünk? 

Jó hírem van, a válasz roppant egyszerű, de mégis nagyon bonyolult, hiszen csak önmagunkat, igazi Önvalónkat kell megtalálni, gondozni és ápolni, ami első hallásra nem is olyan egyszerű. Mindennapi megéléseinkben hatással van ránk az elődeink hitrendszere, saját magunk által átélt tapasztalások, társadalmunk által előirányzott viselkedési és megfelelési normák. Minden történést, eseményt, helyzetet, képet a tudatalatti tárol.

Ha az elraktározott emlékek pozitívak, akkor vidám, örömteli, kiegyensúlyozott  az életünk, halad a szekerünk, élvezzük magát a létet. Ha tele vagyunk negatív élményekkel, elfojtásokkal, traumákkal, akkor azt vesszük észre, hogy rendszeresen nehézségekkel küzdünk, mintha minden és mindenki a létezésben ellenünk lenne.

Sokszor még önmagunkat is bántjuk, büntetjük, ostorozzuk, mert nem vagyunk elég jók, szépek, ügyesek. Degradáljuk magunkat, mert biztos, hogy a másik jobban tudja, hogy mi milyenek vagyunk, elhisszük azt. amit dühében, félelmében kiáraszt felénk. 

Van egy ősi mondás, amely azt mondja, hogy aki kívül-belül rendben van önmagával, nem bánt másokat. Saját magával,fejlődésével törődik, hiszen tudja, hogy minden, amit kiáraszt magából, az hozzá tér vissza megsokszorozva.

Tehát mi is a kulcs? Szembenézni önmagunkkal, feltárni, felszámolni, hatástalanítani a tudatalattiban meghúzódó félelmek által generált programokat, beidegződéseket, majd ezt követően feltölteni azokat a hitrendszereket, melyek bennünket szolgálnak. Amennyiben egy helyzet, tapasztalás, esemény már ismétlődik, ott biztos, hogy  azzal dolgod van, foglalkoznod kell vele, meg kell értened a tanítását, hogy elengedhesd.

És mégis mit tehetünk önmagunkért, hogy a fájdalmunktól, szenvedésünktől, problémánktól megszabadulhassunk?

1. Fogj egy darab papírt, és írd ki magadból az összes problémádat minél részletesebben, majd semmisítsd meg, ezáltal leraktad magadról és átadtad az energiát.

2. Írd le egy lapra nagyon részletesen az erősségeid, hogy miben vagy jó, milyen célok teljesültek az életedben, miben vagy sikeres. Ne csak nagy dolgokban gondolkozz, a kis jelentéktelennek is tűnő dolgoknak is nagy ereje van. Nem baj. ha nem 1 nap alatt fejezed be.

3. Vezess naplót, minden nap röviden írd le azt a pozitív élmény ami veled történt, mert jó lesz visszanézni. amikor azt gondold, hogy az élet mostoha veled.

4. Légy hálás azért amid van, hiszen amit te természetesnek veszel, hogy jár neked, azért másnak nem biztos, hogy megvan. 

5. Engedd el az irányítást, ragaszkodási kényszereidet emberekkel, helyzetekkel kapcsolatosan, mert ezáltal felszabadulsz.