A megbocsátás fontossága az életünkben

Életünk során számtalan formában szembesülhetünk számunkra igazságtalan, nehezen felfogható és feldolgozható élethelyzetekkel. A megbocsátás egy szabadon létrejövő belső lelki folyamat, amelyben én, mint áldozat lemondok a jogos haragomról, dühömről, sértettségemről annak érdekében, hogy felszabaduljak (meggyógyuljak).  

Életünk során számtalan formában szembesülhetünk számunkra igazságtalan, nehezen felfogható és feldolgozható élethelyzetekkel. Legtöbben már kisgyermekként is megtapasztalhatjuk a manipuláció és a bántalmazás valamelyik formáját, amely lehet fizikai, verbális, szexuális, gazdasági jellegű, vagy az alá-fölérendeltségi viszonyokból eredő.

Nagyon sok esetben a bántalmazó nem is tudatos azzal kapcsolatban, amit tesz, nincs tisztában ennek a viselkedésnek a negatív hatásával. A bántalmazott pedig megszokja ezt a helyzetet (áldozati szerep), valamint tehetetlensége és fájdalma feldolgozatlansága miatt gyűlölettel, haraggal, negatív energiával él a szívében.

A megbocsátás egy szabadon létrejövő belső lelki folyamat, amelyben én, mint áldozat lemondok a jogos haragomról, dühömről, sértettségemről annak érdekében, hogy felszabaduljak (meggyógyuljak). Ennek viszont alapfeltétele a megértés, tudatosodás, vagyis a magasabb perspektívából történő rálátás a helyzetre.

Az, amit ő tett, az továbbra sem elfogadható számomra, de felismerem, hogy a bennem lévő nyomás, düh, harag egy negatív energia, amely nem szolgál engem, ezért elengedem tudva azt is, hogy az ok-okozati (karma) törvény szerint minden kiegyenlítésre kerül.

Nagyon sokszor a trauma annyira nehezen fogható fel, hogy tagadás, elbagatellizálás, meg sem történtté minősítés által védjük önmagunk, hiszen nincs annyi erőnk, hogy szembenézzünk vele.

Milyen folyamatok zajlanak le ilyenkor bennünk?

Első körben megjelenik a harag (mert összeomlik egy világkép arról a valakiről), aztán előjön a bosszúvágy ("Hogyan fogom ezt visszaadni neki?"- mert ez oldja a szorongást), aztán jobb pillanatokban megjelenhet a bűntudat is ("Miért akarok én másnak ártani, rosszat tenni?").

Sértettségünk mélysége miatt ezt az ördögi kört folyamatosan újra és újra lejátsszuk önmagunkban, napok, hetek, vagy akár évek alatt is.

Miért nem tudok vagy akarok megbocsájtani?

• Egyéni szinten: ha megteszem, sérül az önbecsülésem, vagyis az a kép, amit magamról gondolok, miszerint én soha nem tettem (teszek) olyat, amivel mást megbánthatok.
• Kapcsolati szinten: távolság tartással védem önmagam az újabb sérüléstől.

És akkor mégis mi a megoldás?

Elsősorban megérteni azt, hogy a végtelenségig tartó harag és gyűlölet hosszútávon felemésztheti az ember lelkét, megtépázza az életbe vetett hitét, negatívan befolyásolja személyiségét.

Másodsorban ha már túl vagyok az esemény nagyon fájdalmas fázisán, a konfliktus megértésére ráhangolódva megpróbálom feltárni a másik ember viselkedésének okait. Nem ritkán derül ki ugyanis, hogy az illető a saját életében hasonló, vagy még drasztikusabb tapasztalások részese volt, így ezt a mintát látta, kapta, vette át a szüleitől vagy felmenőitől. Feldolgozatlan, számára érthetetlen traumák sokaságát cipeli magában, amelyeket rosszabb hangulatában, nehezebben megélt helyzetekben kivetít ránk.

Harmadsorban szükséges önmagunk világképének felülvizsgálata is (szembenézés önmagunkkal), hiszen akár tudatosan, akár nem, mi is sokszor megbántunk másokat. Attól függetlenül, hogy ez csak egy szó, vagy érzelmi manipuláció, attól még ugyanúgy a bántalmazás kategóriájába tartozik, hiszen igazságtalanok voltunk valakivel, és ezt a másik így éli meg.

Ha megszületik a felismerés bennünk, hogy valamikor nem úgy viselkedtünk vagy kommunikáltunk, ahogy kellett volna, és fontos nekünk ez a kapcsolat, akkor nyugodtan mondjuk el a másiknak, hogy "sajnálom, hogy akkor ezt a viselkedést/tettet gondoltam jó megoldásnak, most már belátom, hogy tévedtem".

Ez a mondat lehetőséget ad arra, hogy beismerjük emberi tévedésünket, és ezáltal új alapokra helyezzük a történést.

Ha már nem él az illető, vagy nem annyira közeli a kapcsolat, ezt a fenti felszabadító mondatot mondjuk el magunkban, áldást és szeretet küldve az illetőre.

A megbocsátás értelme az érzelmi kiegyenlítődés, amely szerint akár megbántottak, akár te okoztál fájdalmat másnak, fontos a feloldozás.

Csodás gyógyulást kívánok!